2014. június 21., szombat

Kásakészítés fortélyai

Én a kásákkal igazából anyósomnál ismerkedtem meg, mivel '56 után Kanadában éltek, és ott rendszeres volt náluk a zabkása. Így a párom is rendszeresen evett kását gyerekkorában. Viszont ette, de nem igazán ízlett neki. Ugyanis anyósom úgy főzte a zabot, hogy enyhén sós vízben sűrűre főzte, tányérba kiszedte és hagyta egy kicsit hűlni. Ez megkeményedett, és (boci)tejet öntöttek mellé. Ha megnézzük ugyanez kukoricából a puliszka is. 


Visszatérve a kása receptekre, kétféleképpen szoktam kását készíteni.
  1. Lágyabbra főzöm (mandula vagy rizstejbe), és fűszerekkel, gyümölccsel, magokkal, aszalványokkal keverem össze.
  2. Keményebbre főzöm (vízben), ezt ugyanúgy lehet ízesíteni, de a friss gyümölcsöt csak a tetejére teszem, és mandulatejet vagy más gabonatejet öntök MELLÉ. 

Nekünk ez a második verzió vált be, ez a kedvenc. Tehát én alapból vízben főzöm a kásákat, teszek bele vaníliát, kókusz, aszalványt, pici sót. Mikor mit. A gabona lehet zab (én frissen pelyhesítettet használok), kukoricadara, köles (megdarálom), rizs (pelyhesítővel ezt is megtöröm darává). Hajdinával és amaránttal még nem próbáltam, de szerintem ezekkel is ugyanúgy működik. Én törekszem arra, hogy a reggeli gluténmentes legyen, de akár búza is lehet.

Szóval sűrűre főzöm, a végén teszek hozzá pl. diót. Kiöntöm tányérba, és megcsorgatom mézzel. Itt lehet még reszelni rá csokit, vagy megszórni kókusszal. Egy kicsit hűlni hagyjuk, és mellé öntjük a tejet. Ennyi. A gyerekeim nagyon szeretik.